generációs különbségek

anyanyelvünk a magyar, folyton változik. most azt a részét emelném ki ami az ismerkedésnél jelentős.
például félreértés tárgya szokott lenni az "összejönni" szó jelentése. alapvetően ez azt a pillanatot jelképezi ahonnan a pár hivatalosan is elkezd "járni".(igen, az, hogy "járni" mit jelent, az eddig elé számomra is kicsit magas, a társadalom elvárásainak megfelelően azt jelenti, amikor a plázában is kézenfogva mutatkozunk kedvesünkkel...). na most az összejövés elméletileg ezt jelentené, gyakorlatilag amikor én elkezdtem "randizni" azt a momentumot jelentette, amiko rmegtörtént Az Első Csók, ma (pár évvel később) már inkább arra szokták kérdezni, hogy összejöttetek? amikor is az ifjú pár között megtörténik az első szexuális megmozdulás, hát igen, 5 év alatt gyorsan változott a világ.
másik ilyen közkedvelt kifejezés a "kavarás", ami eredetileg, azaz keletkezésekor flörtölést, kacér diskurzust, esetleg együtt táncolást takart, aztán a csókolózás (csak annyi) szinonímája lett, napjainkban pedig már ez a szó is a szexuális aktus létrejöttére utal. a járással szemben a különbség csak annyi, hogy amíg a járásnál egy elkötelezett, lehetőleg hosszútávúbb kapcsolat kezdetét jelöli a fizikai eseményről, a kavarásnál, mindenféle érzelemtől mentes, csupán testi vonzalmon alapuló eseményről van szó.

a szóelemzés ötletét a "randi" kifejezés adta. ugyanis ennek a szónak a jelentésében látom a legnagyobb változást, ami egy generációs korkülönbségnél nem elhanyagolható.
mint utóbb kiderült számomra, az első randi, egy találka, ami után a felek eldöntötték, legyen e több is ezután. nem mondtak el sokat egymásról, a lehető legjobb oldalukat mutatták, amennyiben a két fél a továbbiakban is igényt tartott a másik társaságára akkor volt több is. és igen emiatt, amikor még a szó ezt jelentette, igen is bátor lépés volt randira hívni egy lányt.
szóval ha valaki randizni ment az nem feltétlenül jelentette, hogy ezután még több is lesz, nem feltétlenül vannak megelégedve a felek a egymással, csak adnak egy sanszot, hátha tud valami olyat mutatni ami miatt jó party lehet az illető..
ellenben ma, ha valaki randira megy illetve hív valakit, az párhuzamosan azt is jelenti, hogy a két fél szimpatikus egymásnak, és az az első randi, mondhatni maga lesz az "összejövés" a járás kezdete, és még a randi előtt evidens, hogy több is lesz mint egy.
ez persze egyben azt is jelenti, hogy felszínesebbé válik a dolog, így jöhettek létre a rövidtávú kapcsolatok illetve a "kavarások".

hosszútáv= helyes, okos, megnevettet (mindkét félnél)
rövidtávú= helyes, megnevettet
kavarás= helyes

ennyi. és igen, közben ez is egy fajta evolúció, a férfiak megunták, hogy folyton kikosarazzák őket, a nők meg már nem ülnek a verandán és álmodoznak a nagy őről, nem, bulizni járnak, táncolni, ötyézni, és közben ábrándoznak, és amíg ábrándoznak, néha bacsúszik egy-egy rövidtávú, vagy egy-egy kavarás. így a nők megkapták a hőn áhított szexuális egyenjogúságot, a férfiaknak pedig egy percig sem kell, hogy rossz érzésük legyen amiatt az "ösztönös", önhibájukon kívüli tulajdonságuk miatt, hogy nekik több "virágot is be kell porozniuk egy élet során"...:D

már megint férfiak és nők

alapvetően a közhiedelemmel ellentétben férfiak és nők között nincs sok különbség, vagy nem olyan hatalmas. először is mind két fél úgy gondolja a másik gondolatmenete átláthatatlan, érthetetlen és logikátlan. mindkettő érzékenyen reagál a csipkelődésekre, csak a női reakció általában sápítozás a férfiaké pedig póker arc, mintha meg sem hallották volna de aztán visszaadják, vagy egy későbbi megnyilvánulásból kiderül a sértettség. a férfiak ha valamiben csak annyiban jobbak, vagy szerintem emberbarátabbak, hogy nem sápítoznak, hisztiznek, csapkodnak, avagy rendeznek jelenetet, amit ugye a nők imádnak csinálni, bár teljesen fölösleges. a félreértések, konfliktusok amiket sokak közt én is szeretek kihagyni, tulajdonképpen nem is mi, vagy a másik csinálja direkt, a félreértések forrása az emberi jellem maga.
jó lenne egy olyan világ ahol még csak az alapok vannak, nincsenek hátsó gondolatok, hazugságok, számító, manipulatív megnyilvánulások, ahol két ember csak két ember, és egyből látható kellenek e egymásnak vagy nem. ha mást nem is időt lehetne spórolni. persze itt nem az Orwell 1984-ében megalkotott "gondolatstop" módszeréről van szó.
bár nem vagyok a tárgy elismert professzora, pszichológiai alapszintű tanulmányaimban szembesültem azzal, hogy ez nem csak egy olyan probléma amivel minden ember szembesül egyszer, hanem ez olyan probléma amire a pszichológia számtalan külön fejezetet szán, szűrők címen. ennek a lényege alapvetően az, hogy még mielőtt kimondunk valamit már tulajdonképpen semmi köze az eredeti gondolathoz, ugyanis mielőtt elhagyná a szánkat a szó, és hangos közléssé válna, átmegy a saját szűrőinken, ami a tudatalattiból érkező őszinte, mármár ösztönös, nyers mondanivalót átváltoztatja. olyan valamivé ami a társadalmi konvencióknak, a saját elképzelésünknek megfelel és a befogadó személy számára is a lehető leginkább kedvező lehet. vagy egy másik sokkal szemléletesebb példa: egy érzés közlése, már eleve az, hogy szóba kell önteni sokat lefarag eredeti nagyságából és erejéből, aztán ott van a szégyenlősség mondjuk, ami miatt mi magunk leegyszerűsítjük, hogy elkerüljük az elpirulást, és végül mivel egy érzelmet nem lehet megfogalmazni ott van az a része is, hogy a másik nem érti, félreérti vagy akármi ami miatt végül is csoda helyett katasztrófa születik. szóval bármit is akarunk mondani, már amikor a szánkat elhagyja "nem igaz" és akkor még ott vannak a másik ember hasonlóan erős szűrői is...ilyen kondíciók közt tulajdonképpen beszélni sem érdemes......
személyes megoldásom az őszinteség, amennyire ez egy embernél lehetséges másrészről pedig az a tulajdonságom amit nehezen fékezek, ami a szívemen a számon, így legalább az egyikünk őszinte, persze az esetek többségében a másik ezt kihasználja, vagy az igazságot sem hiszi el, mert ő is hazugságokhoz van szokva. a hatalmas "pofáraesések" elkerülése végett biztosítva van az őszinték számára is némi fegyver, az elfojtás, hogy amíg nem gondoljuk úgy, vagy nem bízunk a másikban nem mondunk el akármit.